Csakazért is ugatok!

2016. szeptember 27. - Ebakadémia

Általánosan elismert igazság, hogy a kutyának, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség… ja nem. De az igen, hogy a kutyák ugatnak. Ez van. Az azonban nem mindegy, hogy miért ugatnak, mit ugatnak és mennyit ugatnak? Na meg, hogy abbahagyják-e. Főleg mert általában nem egy pusztában ugatják világgá a gondolataikat egymagukban, hanem kertben, lakásban, séta során. Éjjel, hajnalban akármikor. És ez nyilvánvalóan nem tetszik mindenkinek.

A kutyák ugatnak, mert ők így is kommunikálnak, mi meg azért vagyunk, hogy elmondjuk nekik, ez mikor elfogadott és mikor nem.

Nem tudok általános gyógymódot az ugatásra, hiszen itt is nektek kell felmérni, hogy éppen a ti kutyátok miért ugat és annak megfelelően reagálni. De végigmegyünk pár lehetőségen,jó? Nem fogok mindegyikbe belemenni mert ez egy hatalmas téma, csak szeretnék megmutatni pár lehetőséget amin el lehet indulni.

 

„Ez egy ugatós fajta”

Tény, hogy vannak ugatósabb fajták, meg nem ugatósabbak. Csakhogy érdekes módon ennek ellenére azért vannak csendes mudik, meg hallgatag spiccek, akkor ők mégis hogyan csinálják? Úgy, hogy az ugatós fajtáknál ez ugyanúgy kontroll alatt tartható, csak kicsit több munkával. (A labradorok meg állítólag hízékonyak mégis vannak szép labik).

Szóval, ha ugatós fajtájú a kutyád, akkor sem vonhatsz vállat, mert nem ez az oka, hogy ugat, hanem emiatt reagál esetleg vokálisabban valamilyen helyzetre, mint más fajta. De ugyanúgy megbeszélhető vele, hogy ez tán már ne tegye. Innentől kezdve pedig neked is meg kell találnod az okot, hogy milyen helyzetben és miért szokott főleg ugatni.

Amit itt még érdemes:

-Mozgatás/fárasztás: Az ugatós kutyák általában pörgősek is. A jól lefárasztott kutya nagyobb eséllyel marad csendben, mint amelyik az ugatással is próbálja magát fárasztani.

-Ennek van egy olyan hátulütője, hogy ilyenkor majd ugat, mikor foglalkozol vele. Erről lejjebb olvashatsz (azért ugat mert izgatott).

-Az ilyen típusú kutyáknál érdemes megtanítani, az „ugass” és „csend” parancsot. Ha ugyanis már a feladat az ugatás (azaz jár érte jutalom), akkor ingyen nem fognak annyit ugatni (nem éri meg egyszerűen). Plusz a csend paranccsal legalább el lehet őket hallgattatni. (Van egy ilyen tanítási elv, hogy egy nem kívánt viselkedést taníts meg parancsra csinálni, majd sose add ki azt a parancsot többet. Ugatásnál ez persze bonyolultabb, mert önjutalmazó, de a csend parancs mindenképpen hasznos lehet).

 „Azért ugat, mert izgatott”

Ha türelmetlenségből ugat: labda vagy séta utáni vágy stb. akkor a Hisztis kutya alapelvek vonatkoznak rá.

Anno agilityn edzésen is ez volt például az ugatós kutyákkal. Ezek a kutyák azért ugattak, mert alig várták, hogy végigrohanhassanak a pályán. A bennünk lévő feszültséget ("mehetek már? mehetek?") ugatással oldották. A gazdik a következőket csinálták: odasétáltak a startra a kutyával, leültették/lefektették, minden ment rendesen, gazdi beállt az első akadályhoz, majd… majd nem történt semmi. Visszament és lesétáltak. Nem volt futás. Jó pár ilyen gyakorlás (hosszú és unalmas) után rájön a kutya, hogy jaaa…ebből nem is lesz mindig futás. Akkor nem kell felpörögni. Nincs annyi feszkó.

Ha valaminek a látványától vagy valami jóra vágyakozva ugat a kutya, akkor azt el kell tenni előle és csak akkor nézheti/kaphatja meg, ha már csendben van. Leírtam már a mi történetünk, de ideírom újra: Mikor mi elkezdtük az agility-t az én kutyám nem bírt magával, ha más volt a pályán. Rángatott ugatott, hisztériázott. Hiába szóltam rá, az nem jutott át a lila ködön. Így azt csináltam, hogy amikor elkezdte a műsort, akkor betettem az eszközök tárolására használt konténerbe. Innen ugyanis nem láthatta mi történik a pályán. Ha lenyugodott újra kijöhetett. Ha csendben volt nézhette, ha újrakezdte ment a konténerbe. Nem sok alkalom kellett hozzá, hogy összekösse, csak akkor nézheti a műsort, ha csendben van. Ha megtanulják, hogy a jó dolgok csendben jönnek, hülyék lennének ugatni.

Ebbe a csoportba tartozhat (és a következőbe is) az ajtócsengőre való ugatás. Ha a rászólásra nem hagyja abba, akkor a helyére küldöd vagy leülteted és csendbe kell lennie. Ha kell egy másik szobába is át lehet küldeni. Ha csend van ajtónyitás, ha erre újrakezdi, ajtó becsuk. (Érdemes ezt egy beavatott vendéggel gyakorolni. A postás lehet, hogy meglepődik, ha ötször-hatszor rácsukjuk az ajtót)

„ Azért ugat, mert fél”

Ez a téma kettős. Ha ténylegesen ő fél, akkor érdemes lehet a félelem tárgyát közömbösíteni. ITT leírtam, hogy például hogyan.

Félelmi ugatásnak látszó esetben viszont többször fordul elő, hogy magát és minket is félt. Van egy helyzet, egy veszélyes szituáció és úgy érzi, neki kell lerendezni. Jön egy biciklis, egy másik kutya, bármi. Nem bízik abban, hogy bennünk megbízhat, nem bízik a mi értékítéletünkben és abban, hogy mi megvédjük. Ha egy kutya fél valamitől és óvatos, akkor nem ront neki ezerrel ugatva. Én se tenném ezt egy medvével. Akkor ront rá, ha úgy van vele, mindenképpen neki kell elrendezni ez a helyzetet és a legjobb védekezés a támadás alapján, tuti, ami tuti, ő üt először. Hátha akkor őt már nem üti meg senki, vagy elijed az a valami, ha erősen ordibál.

Ilyenkor (általános eset, lehetnek kivételek) az van, hogy „nincs rendezve a viszony”. A kutya úgy gondolja/érzi, hogy én nem vagyok kompetens ezeknek az ügyeknek az elintézésben. Nem nyugtatja meg az én nyugalmam, nem érzi úgy, hogy támaszkodhat rám. Neki kell mindent elintézni. És ez borzasztó nagy feladat egy kiskutyának. Így hát ordít a stressztől. Annyira ugyanis esetleg tökös, hogy ne félelmet mutasson, vagy megtanulta, hogy először támadni jobb, mint a sima félelem mutatása.

(Amúgy azt vettem észre az ilyen kutyákra legtöbbször nem is szólnak rá. Azaz nincs jelezve, hogy ezt speciel senki nem kérte tőle. Nem, a kedves hangon elmotyogott „ Fifike, ejnye nem szabad félni, látod milyen aranyos” az nem rászólás. Az ilyen kutyák mellett sokszor csak áll a megdöbbent gazdi, ami megint csak nem segít a helyzeten)

Ilyenkor nem a helyszíni orvoslás segít, hanem ha elkezdünk mi helyet foglalni az ügyintézői székben, kilökdösve onnan Fifit. Ebben a következők segítenek: szabályok és határok felállítása és következetes betartatása. Innentől mi diktáljuk az élethez szükséges szabályokat. Sajnálom kiskutya, az a szabály mostantól törlődik, hogy minden fehér nagy kutyát megugatunk. Gyakorlatilag amúgy bármivel kezdhetünk ilyen esetben. Mondjuk, a kutyus innentől nem léphet be egy szobába, vagy ha csengetnek, a helyére kell mennie lefeküdni, az ajtón csak engedéllyel mehet ki. Csak legyenek szabályok. (Ez, mármint a viszonyrendezés, sajnos jóval összetettebb, minthogy egy cikkben le tudjam írni ráadásul extrán igaz rá, hogy mindenkinél más jó, de ha kérdésed van, írd meg nyugodtan ebakademia@gmail.com címre).

A lényeg azonban, hogy kezdjük el mi megszabni a kutyával közös életünk szabályait és ne ő. Minél inkább mi szabjuk meg a határokat, minél inkább lehet bennünk bízni, annál inkább át fogja adni nekünk a stafétabotot, ami neki úgyis nehéz.

Hozzá kell tennem, hogy ehhez az kell, hogy mi se a kutyától várjuk a megoldást (de jó Buksi majd elkergeti), illetve lehetőleg mi se féljünk a nagy fehér kutyától. Ha ugyanis mi félünk, nehéz lesz elhitetni a kutyánkkal, hogy neki nem kell.

Ha már kicsit rendeztük a viszonyunkat onnantól pedig szóljunk rá, ha nem kívánt viselkedést mutat. Ugat a másik kutyára? „Elég!” Ha abbahagyja, jutalom. Ha nem, akkor még van mit tenni. Lehetne ám ilyenkor is utána még továbbnyomni a kutyát, de nem javaslom, mert itt nem ezzel van gond. Nem akarunk olyat erőszakkal megoldani, ami észért kiállt. (Általában semmit sem akarunk erőszakkal megoldani.)

„Csak séta közben ugat a kerítés mögöttiekre”

Ezzel nekem is volt gondom, és nagyon sokáig fogalmam se volt, hogyan oldjam meg. ITT írtam róla. Kipróbáltam sok mindent és őszinte leszek most olyan 90%-nál tartunk. Túl nagy a csábítás. Még elindul, de ha rájön, hogy „hopp ilyenkor, ha leállok szoktam kapni valamit” akkor megtorpan és visszajön.

A következő általános lépések lehetnek:

Sosem engedem bele a szituációba, hogy hagy őrjöngjön. Kezdetnek, ha jön a kérdéses kerítés már előtte lábhoz hívom, elterelem a figyelmét (lábnál követésben elmenni a kerítés mellett, miközben jólnevelt automataként adom a falatokat).

Ha a dobhártyám bírja, akkor direkt a másik kutya előtt gyakorlatozom (a dobhártyámat ilyenkor a kerítés mögötti kutya veszélyezteti az enyém a füstölt sonkára figyel a kezemben).

 Itt szerintem vagy a közömbösítés működik (nem lesz olyan nagy inger előbb-utóbb a többi kutya, főleg ha sosem lehet rájuk örjöngeni), vagy az, ha elterelem a figyelmét és valami nagyobb motivációt mutatok neki, mint amit a kerítés mögötti kutyával való őrjöngés jelent. Nem baj ha ez sokáig tart, nem baj, ha lesznek olyan kerítések, amik extrán vonzóak. Soha nem rögtön tökéletesre törekszünk.

„Kerti kutya, a kintiekre ugat. Őrzi a házat”

Hát ez igaz is meg nem is. Jelezzen persze, de hagyja abba, ha kérik és jelezni sem az elhaladókra kell ám. Elképzelem azt a majom vagy földikutya közösséget ahol ilyen riadójelzések vannak:

„Riadó itt megy el valaki, aki senkire sem ártalmas, de azért én szóltam”

„Vigyázat lehullott egy levél, csak szóltam”

Az indokolatlan kerti ugatás azoknál a kutyáknál a legjelentősebb, akik nincsenek lefárasztva. Akik ezzel tudák magukat fárasztani: „de jó inger! Kicsit reagálok, végre valami!”. Lefárasztott, agyukat használó, megsétáltatott kutyák nem reagálnak mindenre. Nincs rá szükségük. Örülnek, hogy elvannak a meggyfa alatt.

A másik itt is a rendezetlen viszony. Ő majd megmondja ki a veszélyes, kit kell távol tartani, mit hogyan kell megoldani. Hát, ha kérhetném, ne tegye.

„Ugat, ha otthon van egyedül”

Itt is igaz, hogy először is nézzük meg, hogy le van eléggé fárasztva. Fáradt kutya jobban elvan otthon, nem unatkozik, nem keres magának valamit amivel ellehet (rombolásra is ez érvényes).

Szintén igaz, hogy rendben van-e a viszonyunk. Dönthetek-e én arról, hogy elhagyom nélküle a lakást?

Illetve van a sokak által már ismert szeparációs szorongás. Ennél azt szokták javasolni, hogy szép lassan növeljük az időtartamot, amíg magára hagyjuk a kutyust. A szép lassan azt jelenti, hogy elsőre csak annyi, hogy becsukjuk az ajtót magunk mögött és már vissza is jövünk. (ha már az öltözésre feszültté válik az eb, akkor azt is lépésenként építjük fel).
Következőnek 1 másodpercet kint töltünk és így tovább. Mindig csak akkor megyünk vissza a lakásba, ha csend van. Ha ugat, akkor sosem (akkor azt tanulná meg, hogy ha ugatok, visszajönnek). Érdemes tényleg lassan haladni, és figyelni a buktatókra. Nálunk a buktató a következő volt: ugatott aztán várt, hogy visszajövök-e. Így ha a csendes szakaszban tértem vissza, neki az tökéletesen tervszerű volt. Mert ez akarta elérni.
Szeparációs szorongó kutyáknál általában az elmenetel pillanata a legnehezebb ezt lehet enyhíteni, ha ilyenkor kap egy kajával tömött játékot mondjuk. Vagy valamit, amivel elfoglalja magát, míg mi elmegyünk. Feltéve, ha egyáltalán nyugodt annyira, hogy ez érdekelje őt. Súlyos szeparációs szorongásnál érdemes szakembert is megkérdezni.

Ahogy az elején is írtam az ugatás nagyon sok okból lehet. És pont ezért nem tudom azt mondani, hogy bal kisujjal ints a kutya felé kettőt és kész, hanem fel kell mérned a tiéd miért ugat.

Mi a motivációja? Le tudod azt cserélni?

Rendben van a viszonyotok (behívható? Letiltható dolgokról? Az esetek 80%-ban azt teszi, amit mondasz neki? Ha igen, akkor rendben van).

Eleget mozog? Az agya is foglalkoztatva van?

Ha megtaláltad az okot, amiért a kutya ugat, akkor már tudsz tenni ellene.

 

https://www.facebook.com/ebakademia/

ebakademia@gmail.com

 

A bejegyzés trackback címe:

http://ebakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr3111747021