A nagy átalakulás (Esettanulmány 1)

2016. március 22. - Ebakadémia

A legelső kutya, akivel komolyabban foglalkoztam, ahol segítettem a gazdának, egy labrador szuka volt. Amikor először találkoztam velük, az ajtót résnyire lehetett csak kinyitni, azon kellett becsúszni, miközben ketten tartották vissza a kutyát, különben lerohant és megszökött volna. Kajakészítés közben már a pultról ette a kaját, és ha nem tetszett neki valami, morgott csípett. Nem volt agresszív, csak éppen úgy érezte neki ehhez joga van. A séták pedig csak pórázosan, méghozzá úgy, hogy a gazdák fától fáig támaszkodtak, közben repültek.

labrador_retriever_4922645.jpg

Elsőre eléggé döbbenetes volt, és ami utána jött az pedig életem egyik legnagyobb tanulsága volt. Ez a labrador leányzó ugyanis égett a vágytól, hogy egy falka/család tagja legyen, de mivel erre nem volt lehetősége, hát beült a tetejére. De amint elkezdtem vele foglalkozni, szinte napról napra volt változás, először azt hittem én vagyok ennyire szuper, aztán rádöbbentem, hogy a kutya ezt alig várta. Nem szeretett fent lenni, kooperálni akart az emberekkel, de ha nem voltak szabályok, akkor ő azt a kimondatlan szabályt fogadta el, hogy mindent lehet.

Apró szabályok bevezetésével kezdtünk:

-Nem rohanunk ki az ajtón

-Nem ugrálunk fel a konyhapultra

Az ajtó: odamentem az ajtóhoz, és ha fúrta magát, határozott „nem” és visszaléptem. Utána megint ajtó, határozott „nem”, visszaléptem. Ha ez megvolt, odamentem az ajtóhoz és ő nyugodt maradt,  akkor megfogtam a kilincset, amitől megint izgatott lett, rászóltam, visszaléptem. És ezt így folytattuk (természetesen nem egy nap alatt), amíg az ajtót ki lehetett nyitni, és ő várt a parancsra, hogy kimehessen.

Nagy valószínűséggel bármilyen izgatottsági problémánál ez a megoldás. Megkeresni a legkisebb lépést, amikor még a kutya nyugodt és onnan indulva csak akkor továbblépni, amikor már megőrződött a nyugalom. (Pl. nyüszít a kocsiban, félreállok, megvárom, míg megnyugszik, indulok, újra nyüszít, félreállok, megnyugszik, indulok.) A kutyák nem hülyék: ahogy megtanulták az izgatott viselkedést, hamar megtanulják (vagy kevésbé hamar), hogy ez most már akadályozza őt a célja elérésében. Ezt persze érdemes nem a reggeli induláskor elkezdeni, hanem amikor nyugodtak vagyunk, van időnk, és tudunk jutalmazni.

Konyha: hasonlóan jártunk el, mint az ajtónál, elővettük a tálat, hölgyemény berontott, tál el, kutya kitolása a konyhából. Újrakezdés. A vége szerintem az lett volna, hogy a konyha abszolút tiltott terület, de ezt a gazdi nem szerette volna, neki elég volt, hogy nem ugrált fel. Én pedig ezt elfogadom. Ő él a kutyussal, neki kell tudnia mik azok a szabályok, amiket szeretne.

Alapvetően mindenkinek ezt tanácsolom: gondolja végig, mik azok a dolgok amelyek számára egy jól nevelt kutyával együtt járnak (bízhattok benne, hogy ez szinte mindenkinek más), majd azt kezdje el megvalósítani, akár így ahogy leírtam lépésenként, akár máshogy. És ha nincs ötlete? Akkor kérjen segítséget. Már az elején is írtam, hogy a TV-nek se esünk neki, hogy megszereljük, miért egy élőlénnyel kezdenénk?

És, hogy mi lett a labradorlánnyal? Kb. egy-másfél hónap múlva egyik probléma sem volt jelen, én vittem le legelőször egy póráz nélküli sétára, és az a boldogság mindent megért, mikor a kutya rájött, hogy ő most végre futhat/labdázhat.

https://www.facebook.com/ebakademia/

ebakademia@gmail.com

Kép innen: http://dogs.petbreeds.com/l/95/Labrador-Retriever

A bejegyzés trackback címe:

https://ebakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr518511782

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.03.22. 17:00:15

Nekünk macskánk van. A konyha tiltott terület. Gondolja a személyzet. Ha nyitva felejtjük az ajtót és őnaccsága azt hiszi, hogy nem látjuk, már suhan is befele... és persze vérig van sértve amikor egy határozott mozdulattal kirakom. :D

Ebakadémia 2016.03.23. 08:41:33

@Hóhér az utolsó barátod: :D Na a macskák egy külön galaxis :) Ha egy kutyának százszor kell macskának ezerszer vagy tízezerszer :) Van egy macskás ismerősöm, ő egy teljes napig 10 másodpercenként szedte le a macskát a szúnyoghálóról mire feladta a cica:) Ha feladják..:)

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.03.23. 12:01:49

@Ebakadémia: macsnak sem kell sokszor elmagyarázni. Csak ő azt hiszi, hogy okosabb, ügyesebb, gyorsabb és én különben is hülye vagyok, nem veszem észre :DD