Egy kutyás történet - sok tanulság (1. rész)

2016. április 04. - Ebakadémia

Egy régebben történt saját kutyás esetemet mesélem most el, amelyet a mai napig emlegetünk, annyi minden volt abban az öt percben. Ez a pár percet és a belőlük levont tanulságot fogom most több részletben megírni.

A történet:

Egyik hétvégén sétálni voltunk a Rákos-patak egy olyan részén, ahol a kiskutya könnyedén bele tud menni a vízbe. Mivel a kutyám vízmániás, így egyből csobbant is. Én nem tiltottam meg, mert tudtam, hogy biztonságosan ki tud jönni, a patak vizét nem tartom fertőzöttnek, sőt mivel meleg volt, így tulajdonképpen még örültem is, hogy lehűl kicsit.

Addig nem is volt semmi gond, amíg fel nem bukkant kacsamama és az ő kompániája. A kutyám ugyan nem bántotta őket (közelebb se nagyon ment), de a jelenléte is elég volt ahhoz, hogy masszív rémületet keltsen a kiskacsákat védő mamában, amit kacsamama hangos ordítással adott mindenki tudtára.

Ekkorra már kissé messzebb voltak tőlünk, így nem maradt más, minthogy emelt hangon kihívjam a kutyát a vízből.

Mivel az én kutyám mindig visszajön.

Gondoltam én.

Most viszont a füle-botját nem mozdította.

Én ezt nem tartottam viccesnek, nekiindultam vérmesen, hogy megbeszéljük, kinek kell folyton figyelnie a másikra és mozdulni, ha hívják.

Miután párat léptem felé, a kutya ugyan kijött a vízből, de én azt az elvet vallom, hogy aki nem jön két hívás után, az vétkezett (nem is hívom kettőnél többször, erről majd részletesen írok).  Így továbbra is a mérges arcommal haladtam felé, hogy érezze: most olyat tett, amit nem kellett volna.  

Amikor azonban a kutyám meglátta, hogy mérges vagyok, sunnyogva elindult a másik irányba, ahol viszont egy "szolíd" 3 sávos főút volt, és bár kiskutya járdaszegély-biztos, itt pont nem volt járdaszegély a biciklisek közlekedésének könnyítése miatt. Egy másodperc alatt váltottam fúriából kedveskedő nénivé, aki gagyogva örül a kiskutyájának, aki így azonnal szaladt vissza hozzám. Megdicsértem, és kifektettem, hogy kipihenjem az elmúlt pár percet.

Nem történt semmi veszélyes vagy drámai, de így is sok tanulságot hozott magával.

duckdog3.jpg

Lebontva:

Amit elrontottam:

  • Nem mértem fel helyesen, hogy ez mekkora ingerkörnyezet a kutyának.

Az a kutya, amelyik a lakásban engedelmes, a parkban már nem biztos, hogy az lesz. Amelyik a parkban az, lehet, hogy játszó kutyák között már nem, és így tovább.

Ahhoz, hogy megbízható kutyám legyen, nagyon sok helyzetben, erősödő ingerek között kell a kapcsolatot és a tekintélyt megerősíteni.  Nagyon sok helyzet kell ahhoz, hogy valaki kijelenthesse: a kutya minden körülmények között stabil és megbízható. És még akkor is lehet, hogy ez merész kijelentés.

Nálunk most kiderült, hogy a patak + üvöltő kacsa az a határ, ahol még billegünk.

Fokozódó ingerkörnyezetben való nevelés: kiemelkedően fontos, hogy erre odafigyeljünk. Ne gondoljuk azt, hogy azért, mert a kutya itt meg ott jól viselkedik, mindenhol így fog. Mindig figyelni kell.

Mondok egy hasonló példát: egy 8 éves gyermek a matekórán megcsinálja a feladatot, talán még otthon is, de mennyi az esélye, hogy a Vidámparkban is megírja?

A kutyáknál ugyanez a helyzet.

A lakás uncsi, ott még az is izgalmas, ha odamegyek a gazdihoz, mikor hív, hátha ad valamit. A park már izgalmasabb, a gazdi ott már nem olyan érdekes. Egyrészt mert ő ott lesz otthon is, a többi kutya nem, így most a gazdival nem vele foglalkozom, úgyse történik semmi, ha így teszek, másrészt azért a szottyadt tápdarabért, amit ad, én nem adom fel ezt a remek szórakozást.

Hogy lehet elérni, hogy reagáljon a kutya parkban / erdőben / városban / mindenhol?

Két tényező van, amit lehet növelni: a gazda izgalmassága vagy a tekintélye. Mindenki arra edz, amire szeretne, mind a kettőre írok majd tanácsokat.

A mostani rész lényege az, hogy azért mert a kutya jól viselkedik egy adott környezetben, ne feltételezzük azonnal, hogy egy másikban is így fog.

Ismeretlen ingerkörnyezetben mindig sokkal jobban figyeljünk oda, és ha kell, lépjünk vissza: ne engedjük olyan távolra, vegyük pórázra.

A történet folytatása

Egy kutyás történet - sok tanulság (2. rész)

Egy kutyás történet - sok tanulság (3. rész)

 

https://www.facebook.com/ebakademia/

ebakademia@gmail.com

Képek innen: http://www.godvine.com/read/duck-dog-34.html

A bejegyzés trackback címe:

https://ebakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr598548340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.