Egy kutyás történet - sok tanulság (2. rész)

2016. április 08. - Ebakadémia

Ígéretem szerint akkor folytatom a múltkori történetet.

A másik gondolatmenet, amelyet ezzel kapcsolatban el szerettem volna mondani:

Hitelesség megőrzése

Kutyák esetén a hitelességnek, és a következetességnek ugyanolyan fontos szerepe van, mint (ha belegondolunk) mindenhol az életben. A kacsás helyzetben ez az alábbiakban mutatkozott meg:

Behívás

Ha egyszer behívtam a kutyát, akkor neki be kell jönnie, DE ezt nem úgy érem el, hogy egymilliószor hívom és akkor a szerencse, meg a nagy számok törvénye alapján talán arra kóvályog valamikor.

Én úgy fektettem le a szabályokat, hogy maximum kétszer hívom, utána már mindegy mit talál ki, én azt úgy veszem, hogy nem teljesítette a kérésem.

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy két behívás után nem hívom többet, hanem a megfelelő módon fellépek a rendbontás ellen.

Mivel ez egy érzékeny téma, és rengeteget lehet és kell róla beszélni, így csak röviden összefoglalom, amit én gondolok, és ami nekünk bevált. Valamiféle büntetésre szükség van a kutyanevelés esetén, DE ez semmiképpen nem jelenti, hogy a kutyát verni kell. Én soha nem ütöttem, vagy rúgtam meg a kutyámat, és ez így is fog maradni. Az enyém egy közepesen erős kutya, így neki a rákiabálás, vagy egyéb nem tetszést mutató jelzés elég. Ő már ezeket sem szeretné újra megtapasztalni, így nagyjából az mehet a fejében: "Hopp második hívás, ha nem megyek, akkor utána már nem is lesz esélyem menni… inkább megyek ráadásul az még jó is lesz".

Az, hogy kinek mire reagál a kutyája, az teljesen egyedi - vagy megérzi, vagy kitapasztalhatja, vagy kérjen segítséget a neveléshez. Egy szakembernek értenie kell ahhoz, hogy felmérje a kutya érzékenységi szintjét. És hangsúlyozom, ez egy érzékeny és kényes téma. Nagyon el lehet rontani, ha nem megfelelően reagálsz. Beszélgess előtte másokkal és inkább indulj lentről mint fentről (azaz gyengédebben). És semmiképp, hangsúlyozom semmiképp nem értelmezhető ez úgy, hogy a kutyákat verni, ütni, rángatni, vagy bármilyen hasonló módon lehet fegyelmezni kellene. Jó esetben a gyerekeddel sem ezt csinálod, igaz?

A behívás akkor lesz rendezett, ha betartjuk ezeket az alapelveket: Nem "rádiózom". Egyszer maximum kétszer hívom be a kutyát, utána szembesítem a tettével. Ezt persze már a stabilizálási szint, amikor már van egy behívható kutyánk, amit előtte fel kell építeni. Erről is írok még.

És nincs kivétel…

happy-dogs-do-you-know-what-makes-them-really-so.jpg

Kivétel, ha…

És akkor itt szándékosan rögtön meg is cáfolom magam. A kacsás helyzetben ugyanis mikor láttam, hogy a kutya sunnyogási útvonala a főútvonal felé terelődik, azonnal váltottam. Ledobtam a dühös nézésem, és átmentem kedvesen hívóba. És mivel soha, de soha nem csináltam olyat, hogy kedvesen hívtam, majd büntettem (hitelesség ugye), így a kutya bízott bennem. Azonnal irányt váltott, elkerülve a főút veszélyét és boldogan jött a megbocsátó gazdihoz. Aki tényleg boldogan megbocsátott, mert így tudta fenntartani továbbra is a hitelességét.

Itt a tanulság az, hogy igen, vannak szabályok, és igen vannak elvek, de egyik sincs kőből. Ha a kutya érdeke, vagy a helyzet úgy kívánja, akkor nyugodtan fel lehet rúgni mindegyiket. A szabályok úgysem lehetnek olyanok, amelyek minden kutyára minden helyzetben igazak. Egy erős irányvonalat adhat, de ennyi. Nem váltja ki az odafigyelést, a kutya megismerését, a gondolkodást. 

A történet folytatása: 

Egy kutyás történet - sok tanulság (3. rész)

 

 https://www.facebook.com/ebakademia/

ebakademia@gmail.com

Képek: http://elelur.com/articles/happy-dogs-do-you-know-what-makes-them-really-so.html

A bejegyzés trackback címe:

https://ebakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr188548378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.