Egy kutyás történet - sok tanulság (3. rész)  

2016. április 12. - Ebakadémia

Már csak egy dolgot szeretnék elmondani az eset kapcsán.

(Előzmények ITT és ITT)

Általában nem a kutya hibás

say-nothing-theyll-blame-the-dog.jpgNe mondj semmit, a kutyát fogják hibáztatni

Ezt az egy mondatot nagyjából lehetne a kutyázás alapmondatának is használni. (A "nagyjából"-t is csak azért teszem hozzá, mert nyilván vannak olyan idegrendszeri, vagy egyéb gondok, ahol noha nem a kutya a hibás, de nála van a megoldás kulcsa.) Ha valamilyen gond van a(z egészséges) kutyával, akkor azért nem a kutya a hibás.

Ha ezt levetítem a patakos kalandra:

- A kutyám berongyolt a patakba: nem tiltottam meg neki.

- Nem jött vissza: nem mértem fel jól, hogy ez már túl erős környezet a jelenlegi viszonyunkhoz. Rá kellett döbbennem, hogy kicsit meg kell erősítenünk a kapcsolatunkat, és megjegyezni, hogy ez az a helyzet, amikortól már erősebben kell kontrollálnom.  Nem az a dicsőség feltétlen, ha az én kutyám mindenhol szabadon szaladgál, hanem ha tökéletesen fel tudom mérni, mikor melyik környezetben mit várhatok tőle, és eszerint alakítom a döntéseim. Például: a Nagykörúton sosem fogom póráz nélkül sétáltatni, akármilyen engedelmes, mert azt én már veszélyes helyzetnek ítélem meg. Ezentúl meg pl. patakoknál jobban figyelek, hogy kontrollálni tudjam a cselekedeteit.

Így bár a kutyám tényleg nem jött vissza, de ebben az esetben ez semmiképpen sem az ő hibája. (És amúgy más esetben sem. Az a kutya, amelyik átveri a gazdit, nem jön be, egyéb stikliket csinál, általában azért csinálja, mert megteheti.)

Ennek ellenére persze leszidtam volna, ha az előbb említett szabályfelülíró helyzet nem lett volna, mert azt viszont tudnia kell, hogy ez nem elfogadott viselkedés. Ha nem mondom meg neki, honnan is tudhatná?

De nem üvöltök órákig, nem morgok utána hosszasan hogy micsoda neveletlen szőrkupac.Jelzem a nemtetszésem és itt vége. Nem hibáztatom és morgok rá órákig. Mert ez nem az ő hibája volt. Nekem kell változtatnom.

Vegyünk egy általános kutyát, mondjuk Fifit, aki egészséges, nem bántották, nincsenek rossz élményei, tehát egy teljesen átlagos eb, átlagos élettel.

Az ő életében a legtöbb olyan helyzet, amitől a gazdi falra mászik az egytől egyig a gazdi hibája lesz, még ha rossz is ezt olvasni.

-Fifike nem jön vissza: Tudja, hogy vissza kell jönnie? Tudja, hogy a visszajövetel nem büntetés? Volt már leszidva behívás után? Mindig vissza kellett menni, ha hívták, vagy volt már olyan, hogy "na, végülis mindegy"? 

-Fifike ugat, rombol egyedül otthon: Le van fárasztva? Eleget van vele foglalkozva, mind szellemileg, mind testileg? Elért már valamit az ugatással? Volt, hogy visszamentek hozzá ilyenkor? Jelezték neki, hogy ez nem megfelelő viselkedés?

-Fifike megeszi a többi kutyát: Ez olyan összetett kérdés, amire nem fogok itt kitérni, mert rendkívül sokrétű, de sokszor (főleg kisebb testű kutyáknál) érdemes elgondolkodni a következőkön: A gazdi fél-e a többi kutyától? Volt már olyan, hogy nevetve dicsérték az ugató-támadó Fifikét? Büszkén emlegették, hogy na, a kicsi bors milyen erős?  Tudja azt Fifike, hogy ez nem kívánt viselkedés?

-Fifikének nem megy a szobatisztaság: Tudja, hogy ez baj? Tudja, hogy hol lehet?

Sokszor szembesülök azzal, hogy amikor megkérdezem, hogy "a kutya tudja mit kell csinálnia?" akkor a válasz: "Hát persze! Belenyomtam az orrát!" Hát ebből sok mindent nem fog tanulni a kutya, azt pláne nem, hogy szobatiszta legyen. Az a pont viszont általában elmarad, hogy amikor kint végzi a dolgát, akkor megdicsérem. Miért lenne neki evidens, hogy én a parkot előnyben részesítem a lépcsőházzal szemben? Neki már egyik sem a területe. (A "rossz" és "jó" megmutatásáról még külön írok majd.)

Ahogy írtam, a neveletlenségi kérdések kb. 80%-a múlik a gazdin. A következetlenségen, vagy a szabályok fel sem építésében. A kutya nem ember, neki nem egyértelmű egyik viselkedés sem. Meg kell neki mutatni.

Az ő nyelvén.

 https://www.facebook.com/ebakademia/

ebakademia@gmail.com

Képek: http://giantgag.net/say-nothing-theyll-blame-the-dog/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ebakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr158548390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.04.12. 11:35:14

Off, de hátha van itt ötlete valakinek: van egy pitbull, akivel viszonylag gyakran találkozom. A gazdáit nem ismerem, ha kutya nélkül vannak, simán elmegyek mellettük az utcán. Ellenben a kutyájuk... száz méterről is kiszúr és rohan hozzám. Tegnap is csak az tűnt fel, hogy hátulról megbökött valami, a következő pillanatban már könyékig nyálas voltam, úgy összenyalt :))) Viszont a viselkedésével nem tudok mit kezdeni. Fenék magasan, farok csóvál, mellső praclik a földhöz szorítva és vigyorgó pofával néz fel rám. Szerintem ez egyértelműen azt jelenti, hogy "gyere játszani". Viszont ha próbálok játszani vele, utána futni, akkor hirtelen ijedt-agresszív módba kapcsol. Mit csináljak, hogy játék legyen belőle?

Ebakadémia 2016.04.13. 08:29:50

Szia, kb lefordítva a helyzetet, ő társasozni akar te meg lebirkózod.
Nem ugyanazt akarjátok.
Ha ő játszani akar, és félős nehogy felé menj, ne nagy mozdulatokkal játssz.
Így utcán idegenként eszköz nélkül (azaz nincs nálad pl labda) én ezt elengedném (azaz inkább nem játszanék) eszközzel meg inkább labdáznék, vagy valamilyen intellektuális játékot játszanék. Vagy csak simogatnám, ha engedi, szóval mindenképpen ő döntse, hogy meddig akar elmenni.

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.04.14. 01:59:23

@Ebakadémia: szóval furcsa. A ma esti sétát direkt úgy időzítettem, hogy találkozzak velük. És lőn. Szokás szerint könyékig nyálasan jöttem haza, igaz, most egy vizsla is beszállt a buliba. De a pitbull hkzta a szokott formáját: örül, vigyorog, nyalogat, játszani akar, de fél tőlem. Párom meg tőle. :D

Ebakadémia 2016.04.14. 08:21:20

Így távban tényleg csak annyit tudnék mondani, hogy hagyd, hogy az ő igényei legyenek. Csak annyit menj amit ő enged és csak úgy. Vagy kérdezd meg a gazdikat, hogy ők, hogy szoktak. Ez amúgy is jó ötlet. Én se szeretném, ha egy "idegen" nekiállna birkózni a kutyámmal :) Szóval ha érdekel ténylegesen akkor keress új utakat, és engedd a saját vágyaid. Félős kutyáknál mindig ők döntenek meddig szeretnének menni. :)

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.04.14. 09:32:18

@Ebakadémia: a gazdik próbálnak segíteni, de ők se tudják mire vélni a dolgot. Állítólag csak velem ilyen. Bár ez sem tiszta, hogy mit jelent :)
Az meg természetes, hogy idegen kutyával csak akkor "bratyizunk", ha a gazdi rábólint. Az bosszant a dologban, hogy a legtöbb idegen kutya barátságos velem vagy közömbös. Ő meg játszani akar velem, ugyanakkor mintha félne. De az is lehet, hogy szimplán dominánsnak lát és korábban voltak rossz tapasztalatai e téren (nem velem! :) )

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.04.17. 18:27:30

@Ebakadémia: tegnap megint összefutottam velük. Gondolom, a gazdik már unják a pofámat, de egyszerűen nem tudom kihagyni a lehetőséget, annyira aranyos némelyik. Most például úgy nézett ki, hogy jöttek szembe néhányan, négy vagy öt kutyával. Kedvenc pitbullom természetesen rohant oda hozzám a korábban említett vizsla társaságában. Összenyalta az orra elé tett kezemet, de amikor nyúltam felé, hogy megsimogassam a hátát, akkor ijedten félreugrott. Utána meg összebalhézott a vizslával, hogy eldöntsék, melyikük prédája lehetek. :D Aztán folytatódott a nyalakodás. :)
Francba is... kellene egy saját kutya, de a párom kézzel-lábbal tiltakozik ellene és valahol egyet is értek vele. Mert mit csinálok a kutyával amikor épp nem tudok lemenni vele? :((