Mi a jó és mi a rossz?

2016. április 16. - Ebakadémia

Ahogy ígértem, írok egy rövid szösszenetet arról, hogy szerintem egy nevelési folyamatnak hogy kellene kinéznie:

Rossz viselkedés --> Nemtetszés kinyilvánítása --> Jó viselkedés --> Dicséret.

Kész. Ennyi. Mehetünk is.

bulldog.jpg

 

Vagy talán mégsem.

Ugyanis sokszor ez az egyszerű folyamat is hiányos. Vagy elfelejtjük megmutatni a kutyának, hogy a cselekedetével nem értünk egyet, vagy éppen (és sajnos ez a gyakoribb) nem mutatjuk meg, hogy mi a jó.

Ha mindenre csak azt hallod, hogy "NEM" és semmi mást, akkor fogalmad sem lesz arról, hogy valójában mit várnak el tőled. Vaktában próbálkozol, és ha mindig letolás jár érte, egyre frusztráltabb leszel.

Embereknél is ugyanígy van ez. Vegyük például azt, hogy megcsinálok egy munkát, a főnököm  pedig visszadobja egyetlen szó nélkül, én megcsinálom újra, ő megint visszadobja, és így tovább. Előbb-utóbb biztos, hogy nem kedveseket fogok róla gondolni, ráadásul ideges leszek, frusztrált és feszült.

Ha viszont úgy adja vissza, hogy ezt és ezt javítsam, akkor a folyamat is felgyorsul, és az idegeim is kisimultabban kerülnek ki a helyzetből.

Nézzünk néhány konkrét kutyás példát:

  • A már említett szobatisztaság. A kis, vagy éppen nagyobb kutya a lakásba piszkít. Ha nem láttad az eseményt, akkor fújhatod, nincs mit tenni, csak takarítani. Ha éppen rajtakapod, akkor sem kezdesz üvölteni vele, vagy hajítod ki az udvarra. Én annyit csináltam a sajátomnál, hogy neheztelő hangon mondogattam neki olyasmit, hogy: „Na, ez most miért kellett? Ennek nem örülök… ejnye!” A hangsúlyból a kutya érezte, hogy nem éppen tökéletes amit tesz, de nem frusztráltam szét (ez főleg kiskutyánál, vagy olyannál léphető meg, aki tényleg nem ismeri a szabályokat).

    Amikor pedig lementünk sétálni és lent produkált valamit, akkor már a produktum közben is meleg dicsérő hangon mondogattam, hogy „Ez az ügyes vagy, nagyon okos”, majd mikor végzett, kicsit hangosabban örültem, és adtam neki jutalomfalatot. Így nagyon hamar rájött a kutya arra, hogy itt mi a szabály, hiszen megmutattam mi nem tetszik és mi a helyes megoldás.

 

  • Földről felevés. Ennek csak egy részét mesélem el most, mert ez is összetett dolog. Amikor a kutya megkíván egy földön lévő falatot, és már nyitná a száját, akkor egy jó erős rászólással, jó esetben el lehet terelni a figyelmét (ezzel megmutattam, hogy azt nem akarom), majd mikor rám néz, rögtön dicsérem (megmutatom neki, hogy ezt akartam, hogy hagyja ott) és felajánlok valami jobbat a készletből, ami nálam van.

    Amit nem csinálok: amikor elfordul a falattól, akkor még tovább szidom, hogy '"mit csináltál, mi volt ez" mivel így megint csak nem tudja pontosan, hogy hol van a határ a jó és rossz között, és hogy most miért is kap leszidást, hiszen így az otthagyást is büntettem. És nem csinálom meg azt, hogy akkor dicsérem meg, ha felevés után kegyeskedett rám nézni.

 

  • Behívás. Nem jön vissza... Mi történik ilyenkor? Rossz esetben ordítva többször hívjuk, majd mikor visszajön, leszidjuk. Mit mutattunk meg a kutyának?
    "Ha hív és jövök, leszid. Világos. Hívásra nem szabad jönni, mindent értek kisgazdám!"

    A behívásról fogok írni külön, de itt is ez az alapelv működik. Ha nem jön vissza, akkor kimutatom, hogy ez a viselkedés nem tetszik (példák később), ha pedig visszajön - akkor is, ha üvöltve hívtam, mert elfelejtettem a szabály első részét, és már totál frusztrált vagyok - akkor pedig megdicsérem. És legközelebb nem így csinálom. Hiszen ha mindig ezerszer ordítok mire visszajön és aztán dicsérem, akkor a kutya pontosan ezt fogja megtanulni. ("Ezer ordítás után kell visszamenni, akkor jön a dicséret.") Ők mindig azt tanulják meg amit valóban tanítunk nekik, és nem azt amiről gondoljuk, hogy tanítjuk.

    A következő folyamatnak kell végigfutnia a kutyában: Nem megyek vissza: rossz, visszamegyek: jó. És semmiképpen sem a fordítottja.

 

Tehát még egyszer:

Rossz viselkedés --> Nemtetszés kinyilvánítása --> Jó viselkedés --> Dicséret.

A lényeg, hogy ne felejtsd el: nem elég csak az egyiket megmutatni. Mindkét oldalnak világosnak kell lennie a kutya számára. Annak is, hogy mit nem tehet, és annak is, hogy te mit vársz el tőle. Ő ugyanis nem a mi kultúránkban él, nem ember, és fogalma sincs arról, hogy mik az evidens szabályok. Neki szinte egészen biztos, hogy nem az az evidens, ami neked. De boldogan elfogadja a te szabályaidat, ha megmutatod azokat neki érthetően.

https://www.facebook.com/ebakademia/

ebakademia@gmail.com

Kép innen: https://20n10.wordpress.com/2010/01/07/exercising-my-demons/

A bejegyzés trackback címe:

https://ebakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr718552466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.