Izgalmasság és tekintély  

2016. április 20. - Ebakadémia

Ahogy ígértem, erről is írok bővebben.

Az én véleményem szerint ugyanis ezeknek kell a gazda két alaptulajdonságának lenni ahhoz, hogy élhető (saját maga, a kutya, és a társadalom számára), és élvezhető kapcsolatot tudjon kialakítani a kutyájával.

treats_istock_darkcloud.jpg

Izgalmasság:

Más néven jutalmazás. Szép és jó dolog, hogy azt gondoljuk, a kutya csináljon meg dolgokat a kedvemért, és azért mert…nos, hát mert csak, mert ez a dolga.

De nem fog, mert a kutya egy állat, és az állatok általában azért csinálnak valamit, hogy a jó felé jussanak (és a rossztól távolodjanak). Nyilván ez leegyszerűsítés, de most maradjunk ennél. Érdekből vannak összegyúrva, ahogy őszintén megvallva mi is. Az ember pontosan ugyanilyen: ha nem pénzért csinál valamit, akkor mondjuk jó érzésből, megfelelésből, vagy bármi egyéb belső okból.

Ha azt akarom, hogy a kutya dolgozzon velem (az is munka, hogy visszajön), akkor meg kell mutatnom neki, hogy ez neki miért jó.

A jutalmazás ismét olyan terület, ahol mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia, hogy az ő kutyája hogyan és mire reagál: élelem, simogatás, játék… rengeteg mindennel tudod dicsérni.

És ha már dicséred, ne feledkezz el arról sem, hogy legyen a jutalmazásban valami logika. Ne járjon mindenért egy egész grillcsirke, de ha nehéz feladatot hajt végre, kapja meg a megfelelő jutalmat.


Például:
lakásban odajön – simogatás,
udvaron – tápdarab,
utcán – virsli,
másik kutyától el – sült csirke
játékból kihívható  grillezett elefánt és még labdázni sem árt.


Ez az embereknél is hasonlóan működik, nincs értelme csodálkozni. A munka nehézsége és időtartama mutatja meg azt, hogy mennyi fizetésért vállalom.

A főnököm két szép szeméért biztos nem (ha mégis, akkor jövőbeli előléptetést, vagy a kirúgás elkerülését várom tőle).

És igen, az embernek vannak erkölcsi jutalmai, de ezt ilyen mértékben semmiképpen se várjuk el a kutyától. Ha jót tesz, jutalmazd.

Nem, nem kell mindig. Úgy is fel lehet ezt fogni, mint a lottót: ha néha nyersz rajta, akkor folytatod. Azaz ha a kutya már stabilan* tud valamit, akkor már nem kell mindig jutalmat adni, akkor már elvárhatod a feladatot, időnkénti jutalmazással is. Mivel ő nem tudja, mikor fogsz adni és mikor nem, alapvetően úgy áll hozzá, hogy "hátha most kapok"!


*A tanítási folyamat más történet, ott folyamatosan jutalmazunk, amíg stabil nem lesz a tudás (az adott körülmények között emlékezzetek csak erre).

stop-sign-with-a-dog.jpg

Tekintély:

Na itt érzem, hogy érzékeny területen sétálunk, de akkor is elengedhetetlen.
A kutyanevelésben, akárcsak a gyerekében, kellenek határok. És a határokat nem lehet sütivel megmutatni. Persze nem is övszíjjal, vagy vasvillával.

Minden szülőnek/gazdának kell, hogy legyen tekintélye a gyerek/kutya szemében, de ezt nyilván eltérő módon kell elérni (bár továbbra is fenntartom, hogy vannak hasonlóságok).

Ha a kutya azt gondolja, hogy bármit tehet, mert két választás van: vagy semmi nem fog történni, vagy kaját kap, akkor el fog gondolkodni.


„Nézzük csak ott egy macska… átszaladjak? Ha nem szaladok, kapok egy nyamvadt virslit… ha átszaladok, nem kapok virslit, de mekkorát kergetőznénk… megyek!”


A tekintély, vagy most áttérek egy kevésbé szép szóra, a büntetés lehetősége pont ennek a belső monológnak ad egy plusz löketet, hogy a kutya a számunkra jó döntést hozza meg.

És hogy mit nevezek én büntetésnek:

- Nem jött vissza a kutya? Pórázra veszem és indulunk haza. Aki nem jön vissza az nem játszik.

- Nem jött vissza a kutya? Ha van rá lehetőség, akkor én zavarom még távolabb. Aki nem jön, az nem lehet a családom tagja. (Ezt biztonságos környéken teszem csak, és miután eltávolodott tőlem, kevés várás után magamhoz hívom, nem hagyom magára a parkban.)

- Izgatott vagy hisztizik, ha veszem a kutyasétáltató nadrágom? Már le is veszem, és nem megyünk sehova.

- Felugrál a vendégekre? A helyére küldöm, ha nem tud viselkedni, nem lehet velünk.

Elmondok egy személyes példát. Régebben jártunk agility-zni. Amíg a többi kutya futott, az enyém meg volt vadulva. Ugatott, megpróbált berongyolni a pályára, örült mód tekergett. Egy idő után meguntam és amint elkezdett hisztizni, elvittem az akadálytároló konténerbe, ahol nem láthatta, mi folyik a pályán. Ha lenyugodott, kimentünk, ha hisztizett, újra visszavittem a konténerbe. Viszonylag hamar megtanulta, hogy ha hisztizik, nem láthatja a többieket, amit pedig ő igenis akart. Amikor pedig odakint nyugodt volt, finoman mondogattam neki (hogy ne tüzeljem fel), hogy milyen okos, és hogy ez az, ezt várom. Így megtanulta mi a rossz, és megmutattam neki mi a jó.

Szóval egyaránt kell az izgalmasság és a tekintély a kutyanevelésnél is, és mindkettőt határozottan, ésszel kell használni.

 

https://www.facebook.com/ebakademia/

ebakademia@gmail.com

Képek innen:

http://www.plussizedresses.top/dog-stop-sign

http://northcuttdogtraining.com/ob.html

A bejegyzés trackback címe:

https://ebakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr698568108

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hóhér az utolsó barátod · http://internetszemete.blog.hu 2016.04.20. 09:33:21

Azért ez a jutalmazás embernél is kutyánál is egyénfüggő.
Nem minden kutya motiválható jutalomfalatokkal.

Ebakadémia 2016.04.20. 10:13:37

@Hóhér az utolsó barátod: Igen, és ezért írtam ezt:

A jutalmazás ismét olyan terület, ahol mindenkinek saját magának kell kitapasztalnia, hogy az ő kutyája hogyan és mire reagál: élelem, simogatás, játék… rengeteg mindennel tudod dicsérni.

:)