Kiskutya nagy pórázzal!

2016. július 15. - Ebakadémia

Ti kérdeztétek rovatunk folytatódik:

„Kölyökkutya sétáltatása: póráz megszokása, gazda követése. Hogyan érdemes kezdeni? Mi várható el? Mik legyenek a fokozatok?”


55f9e339835548dd81fe609fadf81d78.jpg



Póráz és nyakörv:

Ebben a témában nagyon sok minden függ attól, hogy mennyire érzékeny a kiskutya. Én most a lehető leglassabb verziót fogom leírni. Ha a te kiskutyád nem ennyire érzékeny, akkor lehet, hogy gyorsabban is tudtok haladni. De amíg abból nem lehet baj, ha egy bátor kiskutyával lassabban haladsz, abból igen, ha egy érzékennyel gyorsan. Így ha nem vagy biztos a kutyád temperamentumában, maradj a lassú verziónál.

Nulladik lépés: Már azt is érdemes megnézni, hogy a kiskutya tűri-e, ha a nyakához érsz, illetve nem rezzen-e össze a nyakörv összecsatolásának a hangjától. Ha bármelyik zavarja, akkor annak a megszüntetésével kell kezdeni. Finoman a mellkasához, nyakához érni, simogatni, ki-bekapcsolni a nyakörvet (távolabb-közelebb, ahogy a félős cikkben már megtanultuk) azaz hozzászoktatni mindkettőhöz.

 

  1. Fogd meg a nyakörvet és nyitva tedd a kiskutya nyakához az álla alá. Ha nyugodt, akkor jutalom. Ha nem engedi, akkor elsőre hagyd, hogy megszaglássza, megismerkedjen vele.

 

  1. Tedd teljesen a nyaka köré a nyakörvet egy pillanatra, de még ne kapcsold be. Ha nyugodt, akkor jutalom (továbbiakban: NYJ).

 

  1. Kapcsold be egy pillanatra a nyakörvet, majd azonnal kapcsold is ki és vedd le. NYJ.

 

  1. Növeld szép lassan azt az időtartamot, amíg rajta van a nyakörv. NYJ.

 

  1. Nyakörvvel a nyakán legyen egy kicsit a lakásban: játsszatok, menjen benne jobbra-balra. Ha látványosan "szenved" benne, akkor nézd meg, nem túl szoros-e. Ha nem, akkor ne csinálj semmit. Megszokja. A kutyák között is vannak hisztisebbek. Próbálkozik. (De ez csak akkor van így, ha felépítetted a folyamatot. Ha egyből ráteszed és műsorozik, akkor túl gyors voltál és szereztél egy rossz emléket a nyakörvvel a kutyád számára.)

 

  1. Előkerülhet a póráz. Ezt is lehet azzal kezdeni, hogy megismerkedik vele (de nem játszunk húzogatóst).

 

  1. Csatold fel a pórázt, majd csatold is le rögtön. NYJ. (Szintén ki lehet előtte próbálni, hogy mit szól a karabiner csattanásához. Ha nem teljesen nyugodt, akkor először ahhoz szoktasd hozzá.)

 

  1. Csatold fel a pórázt és maradjon is rajta. Kicsit mozgasd meg a végét, hogy ne ijedjen majd meg, amikor megérzi a póráz feszülését. 

 

  1. Fogd a póráz másik végét a kezedbe és kezdjetek el sétálni, de úgy, hogy a kutyus ne is vegye észre, hogy pórázon van. Azaz közben vagy jutalomfalattal csalogasd, vagy játsszatok, de mindvégig úgy, hogy a póráz ne feszüljön meg.

 

  1. Sima nyugodt séta a lakásban pórázon, válts irányt néha, DE csakis úgy, hogy szólsz előtte a kutyusnak és csalogatod, nem pedig rángatod. Ha már tudtok a lakásban sétálni, akkor jöhet a következő lépés.


 
Irány az utca.


1. Ellenőrizd, hogy a nyakörvből ne tudja kihúzni a fejét. (Az én kutyám, mikor még egy édes kis apróság volt, azzal kezdte a legelső sétát, hogy másfelé akart menni, mint én. Márpedig nagyon. Ezt úgy oldotta meg, hogy egyetlen gyors mozdulattal kihúzta a fejét a nyakörvből. Szerencsére elég hordótestű volt ahhoz, hogy ne jusson messzire, de ezt érdemes inkább elkerülni.)

Lent az utcán kétfelé válik a dolog: vagy Te akarsz irányt változtatni, vagy pedig ő.

2. Ha te: sosem rángatjuk a kutyát, mindig szólunk neki, jelzünk, vagy csalogatjuk. Ehhez nem kell mindig jutalomfalat. A legjobb módszer, ha magas, lelkes hangon hívogatjuk: „Gyere Pamacs, erre megyünk”. Én minden körülmények között azt támogatom, hogy a kutyussal kommunikáljunk séta során. Ők ugyanis folyamatosan kérdeznek. Ha nem érkezik válasz, leszoknak róla, de ha érkezik, akkor felnőtt korukban is kérdezni fognak, és neked könnyebb lesz vele kommunikálnod. (Maki minden útkereszteződésben lelassít és rám néz, én pedig megmondom  neki, hogy merre megyünk. Ha megijed, lelassít, de ha biztatom, tudja, hogy mehet. Ha nem figyeltem volna a jelzéseire, akkor nem is kérdezne tőlem, hanem ő döntene, ami senkinek nem hiányzik. Sajnos az ő ötletei arról, hogy mit kéne tenni, ritkán vágnak egybe azzal, amit szerintem kéne tenni. Például egészen biztos vagyok benne, hogy szerinte jó ötlet mindent felenni, csak én vagyok túl korlátozó gondolkodású.)

3. Ha ő akar menni valamerre? Pórázszabály. Minél kisebb korában kezded el, annál könnyebb dolgod lesz vele, mert annál rövidebb ideje rögzült rossz szokást kell kiszedned belőle. Ha a kiskutya húzna, azonnal állj meg, vagy fordulj az ellenkező irányba. Igen ez járhat azzal, hogy percekig nem juttok sehova, de ha nem vagy kitartó, később fogsz pórul járni. Lehet, hogy kiskutya, lehet, hogy cuki, de ő sem rángathat. Hajlamos az ember úgy lenni vele, hogy de hát még kölyök, tele energiával, majd leszokik róla, most még kicsi és cuki. És részben így is van. Később is le tudod szoktatni, csak akkor már sokkal több erőfeszítésbe kerül, mintha sose alakult volna ki benne a rossz szokás.

4. Ennek egy másik változata, hogy nem akkor fordulsz, ha húz a kutya, hanem rögtön, amint elhagyja a tested vonalát. De ezt csak igen hard core, vasidegekkel rendelkező gazdáknak ajánlom, mert itt kisebb a kölyök mozgástere (ezáltal többször kell korrigálni). Sok szempontból jobb, mert a tested vonalának elhagyása sokkal jobban körülhatárolt jel a kutyának és neked is, minthogy húzza a pórázt.(Húzás esetén nehéz behatárolni, hogy mi legyen a határ: A teljes húzás? Ha egy kicsit feszül? Ha teljesen feszül, de még nem húz? Ha nekünk nem világos a határ, akkor a kutyának se tudjuk azt átadni.)

 

Gazda követése

1. Gazda szabadban való követése.

Ez igen egyszerű. Legyél izgalmasabb, mint bármi más a világon. Kiskutya sétáltatása esetén (főleg az elején) érdemes felszerelkezni egy csomó mindennel (sípolós játék, jutalomfalat), és kifejleszteni a cukimuki hangot. A cukimuki hang az, amire a környék összes kölyökkutyája nagy eséllyel hozzánk szalad. A cukimuki hang egy magas, kedveskedő, gügyögő hang. Egy sima, mély „gyere"-nél sokkal izgalmasabb, ha ezzel a hanggal hívjuk. Mondjuk így: „Buksiii, gyere Buksiii, futááááás, juhuuu” (kölykökre a "nem rádiózunk" tilalom nem érvényes eleinte). Ha Buksi nem jönne, akkor bizony felvesszük a nyúlcipőt és elszaladunk a másik irányba (akár közben gügyögve szólhatunk neki újra). Az viszont itt is érvényes, hogy behívás után bejövetel következzen. Nem legyintünk és hagyjuk félbe.

A kiskutyák esetén két lényeg van. Az egyik, hogy ők most tanulják meg, mi az a gyere, a másik, hogy most kell rájönniük, hogy a gazda a legnagyobb csoda a földön. És ezt nekünk kell megtanítani. Az elvárásokat ráérünk olyan 5-6 hónapos korban beletenni a dologba keményebben (úgyis kezdhetünk majdnem mindent újra amikor kamaszodnak).

2. Pórázon való követés.

Felnőttkori neve „Lábhoz”. Ezt egészen kicsi kutyával is el lehet kezdeni, csak egy erős derék kell hozzá, ugyanis le kell hajolni a kiskutyához.

A kiskutyát arra az oldalunkra csalogatjuk amelyiken majd vezetni szeretnénk (ezt is nyugodtan csinálhatjuk egy falattal az orra előtt, és ki is adhatjuk a „lábhoz” vezényszót).

Ezután jutalomfalatot tartva a nózija elé szépen sétálni kezdünk egy lépés egy falat módszerrel (már rögtön az elejétől mondhatjuk, hogy „lábhoz”).

Ez mindig csak pár lépés/pár falat legyen, mert kölyökkorban még nem tudnak hosszasan koncentrálni, de egy sétán lehet 6-8 ilyen rövid kis rész is akár (sőt ezt otthon is lehet nyugodtan gyakorolni).

Eleinte szinte minden lépésre menjen szinte jutalomfalat. Amikor már megvan olyan 10-15 lépés stabilan, akkor elő lehet venni a szakaszos dicséretet. Első lépés falat, második lépés nincs falat, harmadik lépésnél nincs, negyediknél nincs, ötödiknél van.

Amikor nem adunk már minden lépésnél falatot,akkor eleinte csökkentsük a távolságot amit megteszünk. Alapvető igazság, hogy egyszerre egy körülményt emelünk, minden mást csökkentünk.  Azaz szakaszos jutalomnál először csak 5-6 lépés legyen. Kölyöknél én még nem javasolnám, hogy teljesen vegyük ki a falatot. Ez is ráér olyan 6 hónapos korától.  Ha 3-4 lépést megtesz falat nélkül az már jó teljesítmény. Ha nagyon akarjuk, akkor a végére még bevezethetjük, hogy megállásnál pedig mindig „ül” vezényszó. Kölyöknél ennél több szerintem nem kell.

 

Mi várható el?

A kölykök taníthatóak. Könnyed játékos módszerrel már onnantól is, hogy hozzánk kerülnek. Az agyuk ilyenkor olyan még, mint a szivacs. Rettentő gyorsan tanulnak. Arra kell figyelni, hogy a testfelépítésükre (pl. nem ugratunk tűzfalat) és az agyi képességeikre (rövid ideig tudnak koncentrálni) tekintettel legyünk. Napi több, de rövid tanulási időszak legyen.

Kiemelten fontos, hogy a tanítás alatt ne érje frusztráció. Mindig fejezzük be a gyakorlást, mielőtt elfáradna, és ha nem megy egyfajta módszerrel, tegyünk bele még egy kis lelkesedést, keressünk másik utat. Ha úgy érzed, aznap nincs türelmed a kölyköt tanítani, inkább hagyd ki.

A kölyök felé nagyobb elvárást támasztani elég, ha 5-6 hónapos korukban kezdünk, DE ez nem azt jelenti, hogy addig bármit megtehetnek. A „nem” szóval nagyon hamar érdemes megismertetni (ad majd a gyakorlásra úgyis lehetőséget bőven).

 A szabályokat meg kell neki mutatni. Az, hogy nem várunk el tőle annyit, mint egy felnőttől, nem azt jelenti, hogy nem várunk el semmit.

Egy kölyök is képes figyelni a gazdára, képes megtanulni a szabályokat és képes betartani őket. A különbség az, hogy itt érdemes több furfangot használni. Pl. ha megrágja a bútort, nem ordítunk vele, hanem erősen rászólunk, odaadunk neki helyette egy játékot, és ha azt rágja, dicsérjük (megmutatjuk mi a jó és mi a rossz). Ha mindig bemegy az asztal alá, ahova nem lehetne, akkor százszor is kiszedjük.

A sétáltatós kérdésre fókuszálva:

Egy kiskutyától el lehet várni, hogy a pórázt ne rángassa séta közben, ne használja játéknak. El lehet várni, hogyha furfanggal is, de bejöjjön, el lehet várni, hogy néhány lépést a gazdi mellett tegyen meg. El lehet várni, hogy ne húzzon. De mindegyiket csak akkor, ha megtanítottuk és felépítettük változó körülmények között.

Nem lehet elvárni, hogy az egész séta alatt mellettünk menjen. Nem várható el, hogy egy halk parancsszóra visszajöjjön. Nem jogos elvárás, hogy semmi felé ne induljon el, hogy egy szóra nyugton maradjon (ha valamihez nem szeretnéd, hogy odamenjen,  vedd elő az izgalmas éned, hogy téged válasszon).

A kiskutyák szeretnek tanulni és gyorsan is tanulnak, de kevesebb ideig tudnak koncentrálni, és több energia kell, hogy a figyelmük rajtad maradjon, és el tudd nekik magyarázni, amit szeretnél.

Viszont muszáj ide a végére még egy kitérőt beszúrnom. Akármilyen kiskutya egy kiskutya, néhány dolog alól ez sem menti fel: nem haraphat meg senkit se a családból, se az utcán idegen embereket. Nem mutathat agresszív viselkedést más kutyákkal szemben. Nem moroghat meg, ha a táljához, játékához nyúlsz. Ezeknél a viselkedéseknél, ha nem is teljesen úgy, mint egy felnőtt kutya esetén, de érdemes fellépni. Itt nem lecsalogatjuk a szomszéd néni lábáról egy adag szaftos hússal. És nem azért mert ő dominál. Hanem mert az erőszakos, bunkó viselkedésnek egy családban sincs helye. A négylábú tagja részéről sem.

 

Ha bármilyen kérdésed van, írj nekem nyugodtan:

https://www.facebook.com/ebakademia/

ebakademia@gmail.com

 

Kép innen:

https://hu.pinterest.com/

A bejegyzés trackback címe:

https://ebakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr878890828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.