Kutyás lettem/lennék, de hol kezdjem? 2. rész

2016. december 08. - EA00001

Az előző rész végén ígértem, hogy lesz folytatás. Íme :)

58f1003774271b905c7ba1e03513ce3f.png

 5. pont

Következetesség. Úgy hiszem, ez az a szó, amit mindenki milliószor hallott már, ha kutyanevelésről volt szó, és aminek hallatán mindenki lelkesen bólogat, hogy igeeeen, ez kell a kutyaneveléshez. Ez és semmi más.

Mégis jönnek a kérdések, hogy ezt akkor lehet? Vagy azt?

A következetesség azt jelenti, hogy első lépésben te eldöntöd, hogy mit lehet és onnantól az van. Slusszpassz.

Vegyünk egy átlagos kanapés példát:

 A, A kutya nem mehet fel a kanapéra: soha, de soha. Ez azt jelenti, hogy akkor sem amikor te szeretnéd, hogy ott feküdjön és melengessen mikor olvasol, vagy tv-t nézel.Sohasem. Hiszen így döntöttél.Ezzel nincs baj az ellenpéldát csak azért írtam, hogy a soha az tényleg soha.

 B, A kutya mindig felmehet a kanapéra: ami azt jelenti, hogy mindig. Tényleg mindig. Sáros lábbal is. Véres csonttal is. A kanapé az övé is, ahova ugyanúgy mehet, mint a szőnyeg bármelyik pontjára.

 C, A kutya akkor jöhet fel a kanapéra, ha hívom: Ez az a lehetőség, ami valahogy el szokott siklani. De ettől még létezik. Teljesen következetes módszer az, ha az a szabály, hogy meg lehet tenni valamit, amennyiben azt akkor, abban a pillanatban engedem (és abba kell hagyni amint visszavonom az engedélyt). Ilyenkor a kutya alapjáraton a földön tartja a hátsófelét, de ha szólsz neki, feljöhet. Magától viszont nem. Ha magától jön fel akkor le kell küldeni. Igen, sajnos akkor is ha cuki. Mit lehet tenni? Ha az a szabály, hogy hívásra jöhet, akkor magától nem jöhet fel.(Az is a szabály része, hogy az engedély végeztével elhagyja a kanapét mikor leküldöd. Semmi lapulás, semmi morgás)

Ezek mind következetes megoldások.

A következetlenség az lenne, ha az a szabály ugyan, hogy a kutya bármikor feljöhet a kanapéra, de ha sáros lábbal jön fel ideges leszek és kiabálva lezavarom. Ő ezt nem érti. Ő ilyenkor azt érti, hogy a gazdi megzizzent.

Az sem következetesség, hogy hívásra jöhet fel, kivéve mikor nem, mert "hopp most magától jött fel, de olyan aranyos csak velem akar lenni, maradjon csak".... Ilyenkor pedig a végtelen próbálkozások birodalmában fogjuk találni magunkat. A kutya folyton próbálkozni fog, hogy felmehet-e. Néha fel is ugrik, néha csak egy két láb kúszik fel. De hogy is lehetne őt hibáztatni? Hiszen pont azt csinálja amit mi közvetítettünk felé. Néha akkor mehetek fel ha hívnak, néha meg csak úgy. Próbálkozni kell tehát, sima ügy.

Érdemes ezeket a szabályokat családilag egyeztetni, mert az nem szerencsés, hogy apánál feljöhet a kanapéra, anyánál nem, Pisitikénél pedig csak akkor ha hívja. Ez zavaros. Meg mi van akkor, ha apa és Pisti is a kanapén van? Vagy ha az egész család? Érdemes inkább, akár a kutya beszerzése előtt, megbeszélni ezeket a szabályokat. Hova mehet majd a kutya, hova nem, és hova csak engedéllyel.

Például a konyhába nem jöhet, mert nem szeretjük a kutyaszőrfűszert, a hálóba engedéllyel jöhet, a kanapéra pedig majd mindig felugorhat. Ha az egész család így kommunikálja a szabályokat az jelentősen megkönnyíti majd mindenki dolgát, és a kutya sem zavarodik össze. Az a kutya ugyanis, amelyik össze van zavarodva hajlamosabb a viselkedési problémákra.

Még egy fél tanácsot azért tennék ide a végére. Azt semmiképpen nem javaslom, hogy mindent lehessen a kutyának. Szükségük van ugyanis keretekre, azaz igenis legyen olyan hely ami tilos, vagy legalábbis engedélyhez kötött. Ezzel a kutya lelke nem sérül, sőt. Szükségük van szabályokra, amikhez tudják magukat tartani.

6. pont

A kutyák szeretnek játszani. Egymással, játékokkal, velünk. Ez teljesen rendben van, ez az egyik legcukibb tulajdonságuk. De nem árt azért, ha itt is van egy kis tudatosság. Legalább a mi részünkről.

Játék kezdete: Van hogy ő fogja kezdeményezni a játékot, van, hogy mi. Én nem vagyok annak a híve, hogy csak mi kezdeményezhetünk, de szokásomhoz híven annak sem, hogy minden általa kínált lehetőséggel élnünk kell. Ha így teszünk, akkor lesz egy non-stop nyálas játékot ölünkbe tuszkoló kutyánk, aki később esetleg ugatni is fog, majd később még egyéb hisztielemeket pakol a repertoárjába. ("Eddig ha ugattam játszottunk, most már nem, biztos hangosabban kell ugatni, rosszabbodik a hallása a rabszolgának".) A játék is legyen olyan, hogy ha ő kínálja fel, akkor néha acélozzuk meg a szívünket és egyszerűen mondjunk nemet. Ha ilyenkor tovább tuszkol, vagy elégedetlenkedik, akkor vagy mi álljunk fel és hagyjuk ott, vagy ott küldjük ki egy másik szobába.
Üzenet: ha szemtelen vagy, nem, hogy nem játszunk, de még egy szobában sem leszünk.
Nekik is meg kell tanulni, hogy nincs mindig játékidő.

Kiskutyáknál szokott még az probléma lenni, hogy túl hevesen játszanak és a kicsi, tűéles fogak találkozása az bőrünkkel minden, csak nem kellemes. A kiskutyák nem úgy születnek, hogy tudják nekünk mi fáj és mi nem. De képesek megtanulni azt, hogy figyeljenek oda a harapásuk erősségére, de ehhez nekünk először meg kell mutatnunk, hogy mi az, ami számunkra már elfogadhatatlan. Ha túl hevesen játszik a kicsi, akkor éles hangon jajduljunk fel és hagyjuk ott. Ha látjuk a bűnbánó képét a feljajdulás után, akkor egyrészt nem hagytuk ott, másrészt ne dőljünk be ennek. Az csak annyi, hogy „na mi van, mit kiabálsz?”. Nem kell majd sok ilyen alkalom, mert egyrészt a kiskutyák agya olyan mint a szivacs, másrészt jobban szeretnek játszani, mint nem, így hamar rájönnek majd mi a jó nekik.

7. pont

Póráz és séta. A kiskutyák nem úgy születnek, hogy eleve tudnak és szeretnek pórázon sétálni.  Ez ismét valami amit meg kell nekik tanítani. A pórázról és a kezdő lépésekről ITT már írtam:

 8. pont

A kutyás kérdések nagyjából 50%-a a behívás témakörről szól. Visszajön, de…visszajön, ha…nem jön vissza…
De hát ez nem is csoda. Az, hogy a kiskutya visszajöjjön az egyik legfontosabb dolog, amit tudnia kell. Igen kell. Sőt KELL. Arról, hogy hogyan építheted ezt fel, ezekben a cikkekben írtam:

Első rész

Második rész

Harmadik rész

9. pont

Az utcán falatok vannak…bizony vannak. És sajnos nem mindegyik csak elhulló szendvicsdarab, hanem bőven van olyan, amit kedves emberek pakoltak le, hogy csökkentsék a számukra zavaró többi élőlény számát. Hogy a te kutyád ne essen közéjük, tanítsd meg neki azt, hogy ne egyen fel az utcáról. Mondjuk ÍGY

10. pont

Sétálunk az utcán, de egyszer csak vége a járdának…számtalanszor említettem már, hogy mennyire, de mennyire nagyon fontos az, hogy a kutyánknak legyen járdaszabálya, azaz engedély nélkül SOHA ne lépjen le az úttestre.

 +1

Van még két cikk ami szerintem a segítségedre lehet. Az egyik arról szól hogyan szüntesd meg a kutyád félelmét, a másik arról, hogyan szoktasd le arról, hogy hisztizzen. Mind a kettő hasznos lehet

Sok sikert és boldog közös életet nektek :)

 Kérdésed van?

https://www.facebook.com/ebakademia/

ebakademia@gmail.com

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ebakademia.blog.hu/api/trackback/id/tr912033459

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.